3. Fejezet

Mennyivel jobb lenne az élet férfiak nélkül? Lássuk csak. Engem nem neveznének rosszvérűnek, nem kellene egy ilyen lehangoló munkát végeznem. Kevesebb öngyilkos meg depressziós tinik lennének. Nekem nem kellene most ezen gondolkoznom, nem kellene diétáznom, meg sportolnom. A férfiak nélkül a világ teli lenne boldog, kövér nőkkel. Ez így lenne rendjén. Mostanában egyre hülyébb gondolataim vannak.
Az esküvők? Na az a másik kedvencem. A legboldogabb házasság, amit el tudok képzelni, egy süket férfi és egy vak nő között valósul meg. Az évek során volt időm kitapasztalni. Miután megházasodtál, már biztos nem fogsz félni a terrorizmustól.

Másnap

Az irodámban, tűkön ülve várom vendégeim érkezését. Már vagy 20 perce késnek, ami nagyon zavaró, hisz én mindig a pontosság híve voltam. Ha én pontos vagyok akkor ők is tiszteljenek meg ennyivel. Vagy tetszene bármelyik ügyfélnek is ha itt kellene csücsülnie miközben ő időben megérkezett? Lenne ma még más dolgom is mintsem őket várni itt. Igen, végszóra nyílott az ajtó.
- Megérkezett Mr. Hassan. - közölte Gina, egy munkatársam. De hogy érti, hogy csak ő jött?
- Engedd be. - sóhajtottam, majd próbáltam nyugodtságot színlelni az amúgy tisztára idegbeteg arcomra.
- Sajnálom a késést, de akadtak némi gondok. - magyarázta ki magát, majd kérdezés nélkül levágódott a kanapéra. Ki ez az ember és mit csinált Ivan-nal?
- Ugye nem vagy részeg? - ültem le meredten az én helyemre ami hál Isten jó messze volt az övétől.
Mindig is utáltam a részeg embereket. Nem csupán maga a tényért, hogy hülyeség, hanem inkább azért, mert elég rossz emlékeim vannak ezzel kapcsolatban. Sötét és nyomasztó emlékek amikre nem szeretnék kitérni.
- Csak egy kicsikét - mosolygott undorítóan. Mi ez a gyerekes viselkedés? - Tudod Clyde fél tőlem. Egy alkoholista barom vagyok, aki néha megveri őt, de attól még szeretem! - vágott szomorú képet egy sóhaj keretében. - a részegek és az őszinteségi rohamuk.
Mi a jó ég? Ez bántalmazza a menyasszonyát?
- Nem fogadok az irodámban részeg embereket. - álltam fel mire reflexből ő is így tett. Megijedtem.
- Ugyan kincsem, tegnap is láttam, hogy csak úgy epekedtél utánam. Mi változott meg? - nézett rám kíváncsian, miközben közeledett felém. Amikor már a hátam a falnak ütközött, összeszorítottam a szemem és próbáltam lenyugodni. Annyira dezsávű érzésem van.
Kezeit a két oldalamon a falnak támasztotta így mozdulni sem tudtam.
- Hogy mehet valaki hozzá egy ilyen seggfejhez? - néztem rá tettetett dühösséggel, ami igazából félelem volt.
- Úgy hogy szeret engem és én is őt. A szerelmesek összetartanak. - nevetett fel - S jól tudom, hogy te nem ő vagy, de talán ma veled is beérem, bár ez nem lesz ugyanolyan. - sóhajtott szomorúan a pszichopata.
- Vigyék el innen! Segítség! - kiabáltam torkom szakadtjából mire Ivan meredten és dühösen nézett rám mikor elhurcolták őt.

Egyszerűen el sem hiszem mi történt. A legkülönösebb talán az, hogy akármennyire rossz is amit Ivan csinál, még mindig vonzódom hozzá. Ő csak egy férfi akinek gondjai vannak és leissza magát a bűntudat miatt, hogy a nőt akit szeret, bánt. Nem tudom milyen gyakori ez náluk, de annyira nem is érdekel. Én sem vagyok jobb. Egy szórakozóhelyen ülve, férfiakat megszégyenítő gyorsasággal húzom le a feleseket. Be kell vetnem a bájomat és elszédíteni valakit. El kell felejtenem ezt a nős férfit és a múltból előtörekvő emlékeimet.
Felállva a bárszékből, az irányzatot egy talán 40 éves jóképű pasashoz vettem. Szeretek nagyban játszani.
- Szia szépfiú. - mosolyogtam és elkezdtem táncolni előtte a zenére, egy whiskis pohárral a kezemben - egyedül vagy itt? - tértem gyorsan rá a lényegre. Nem volt kedvem pepecselni. Ez nem az az este lesz.
Egy vigyor kíséretében magához húzott, majd elkezdte velem felvenni a ritmust. Ez egyértelmű válasz volt.
Ajkait keményen az enyémre tapasztotta. Hmm, alkohol, alkohol mindenhol. Úgy látom ez neki is egy hasonló este. Vágjunk rögtön a közepébe.
Mintha gondolatolvasó lenne, már húzni kezdett kifelé a tömegen keresztül. A parkolóba siettünk és hát amikor megláttam az autóját. Azta!

- Szóval kiderült, hogy egy seggfej. - vázolta le egyszerűen a helyzetet Rob. Irtó kedves ember. Én meg nem is értem miért, itt ülök a lakásában, az ágyán, az ő ingében és szinte az egész életemről beszámoltam neki. Persze a borozgatás nem maradhat ki. Ő is sokat mesélt nekem magáról. Tíz évig boldog házasságban élt, de nemrég elváltak úgyhogy nem mennek jól a dolgai. Azt hiszem tetszik nekem.
- Igen, ez a lényeg, de valahogy nem tudom kiverni az arcát a fejemből. - kortyoltam bele a poharamba.
- Hogy is hívják őt? - kérdezte kíváncsian.
- Ivan Hassan - mondtam egyszerűen mire ledermedt. Most mi az?