4. Fejezet

Ő is sokat mesélt nekem magáról. Tíz évig boldog házasságban élt, de nemrég elváltak úgyhogy nem mennek jól a dolgai. Azt hiszem tetszik nekem.
- Igen, ez a lényeg, de valahogy nem tudom kiverni az arcát a fejemből. - kortyoltam bele a poharamba.
- Hogy is hívják őt? - kérdezte kíváncsian.
- Ivan Hassan - mondtam egyszerűen mire ledermedt. Most mi az?
- Nem sokat veszítesz rajta, már ha engem kérdezel. - vont vállat, tettetett szarkazmussal.
- Ez nem válasz a kérdésemre. - próbáltam komoly maradni, de igazából nagyon vicces látványt nyújtott, hogy egy felnőtt, komoly férfi, egy nála pár évvel fiatalabb és véznább fiú nevétől kap szívrohamot.
- Pár éve még jó barátok voltunk, de ha meghallgatsz egy jó tanácsot - tette le poharát az éjjeliszekrényre - ne próbálj menőzni neki, mert igazán ügyesen osztogatja a kártyalapokat. Ami pedig ezt illeti ne is bízz meg benne. Hisz tudod, sose mutass be kártyamutatványokat azoknak, akikkel pókerezni szoktál. - kacsintott, én pedig értetlenül ültem előtte.
- Most ezt hogy érted? - néztem bambán. Én sosem értettem az ilyen lírai, szövegeket. Én inkább egyszerű ember módjára szeretek beszélni.
- Ha nagyon kíváncsi vagy rá, hogy miféle ember ez az Ivan Hassan - forgatta szemeit unottan - akkor holnap reggel irány a kaszinó. - vigyorgott lelkesen.
- Holnap dolgoznom kell, egyébként is Clyde-ot még fel sem hívtam a maival kapcsolatosan, meg kellene beszélnem vele pár dolgot. - gondolkoztam el egy pillanatra.
- Nem a te gondod az ő gondjuk. - vont vállat, majd közelebb hajolt hozzám - Egy szabadnaptól nem dől össze a világ. - nyomott egy csókot ajkaimra.
- Egy, csak egy szabadnap! - mutattam nevetségesen s talán kissé részegen az említett számot mutatóujjammal.


Reggel első dolgom volt hazamenni valami tiszta ruháért, ami mondjuk egy kaszinóba is elmegy, de nem túl feltűnő.
- Mi a jó eget csinálsz te hajnalok hajnalán? - jött be a szobámba Gino, kopogás nélkül, így a frászt hozta rám. Ennek köszönhetően az ijedség hevében lefejeltem a nyitott szekrény tetejét, majd levágódtam az ágyamra, fájdalmasan nyögdécselve.
- Na jó most hívjam a mentőket, vagy pornófilmet forgatunk? Válassz, mert akkor gyorsan lerendezem és megyek vissza aludni. - magyarázta tök komolyan a baromságát. Már csak ez hiányzott.
- Most, hogy néz ki a fejem? - néztem rá, akár egy elmefogyatékos, az említett testrészre mutatva.
- Mintha egy hentes lett volna a plasztikai sebészed. - sóhajtott fejét rázogatva.
- Nem hiszem el, hogy több millió spermium közül pont te voltál a leggyorsabb! - vágtam hozzá egy párnát mire nevetni kezdett.
- Nyugi, apa is hentes, ezt bóknak szántam. - emelte fel a kezét védekezően, de még mindig jóízűen nevetve.
- Nincs időm most veled foglalkozni. - álltam fel az ágyról, majd sietősen zártam rá az ajtót.


Ahogy a kaszinóhoz érünk, a gyomrom valahogy kavarogni kezd és cseppet sem tartom jó ötletnek már kutakodni egy ismeretlen ügyfél után. Ez már régen nem az én hatásköröm. Közben talán attól is félek, hogy amit látok majd cseppet sem fog tetszeni, vagy talán megijeszt. Vissza kell fordulnunk.
- Meggondoltam magam. - torpantam meg a bejáratnál. Rob-ot nem igazán érdekeltem meghátrálásom, csak csuklómat megragadva húzott maga után. Nem igazán próbáltam tiltakozni ellene, nem akartam, hogy azt higgyék épp most sántultam meg vagy hasonló. Így csak kecsesen topogtam magassarkúmmal utána.
Nem telt sok időbe, hogy észrevegyem Ivant a pókerasztalnál. Reménykedtem benne, hogy mi nem odatartunk, de sajnos csalódnom kellett. Amint a két férfi észrevette egymást egyből kellemetlen lett a helyzet, hiszen feszült volt köztük a levegő. Ivan egyszerűen csal felállított két embert az asztaltól, így mi is helyet foglalhattunk. Ez elképesztő. Bunkóság a négyzeten.
Nem tetszett a társaság ami körülvett engem. Hol is kezdjem? Egy körülbelül ötven éves, szivarozó férfi, akiről süt, hogy csak felvág, de igazából csóró. Már csak le kellene tépni róla a zakót és a címkéjén ott állna "Made in china". Egy harmincas éveiben járó testvérpár, akiknek ugyan sok a pénzük, egy pillanat alatt elszórják az egészet. Rögtön mellettük következik az ártatlan kislány, aki úgy tizenkilenc éves lehet. Kíváncsi vagyok melyik testvér barátnője. Egy huszonéves, vörös bombázó, aki nyíltan flörtöl az össze férfival. Többekközött azt az elragadóan undorító pislogást sem hagyja ki, de olyannyira, hogy úgy néz ki mintha a hölgyemény most készülne elveszíteni szeme világát. Mit esznek ezen?
Aztán ki ne felejtsük a mellettem ülő férfit, aki szimplán csak fogadásból játszhat. Mellette pedig egy "befojásólható vagyok" fiatal férfi.
Kissé kellemetlen társaság. Na aztán ki ne felejtsem magunkat. Ivan, aki egy igazi tróger és láthatóan mindenki hallgat rá. Legvégül pedig Rob és én. Akármennyire is leszóltam az ittlévő embereket, pontosan ideillünk. Egy nagyravágyó huszonéves fiatal nő, egy nála legalább dupla annyi idős komoly férfival. Nem éppen van lehetőségem az ítélkezésre.
Egyáltalán én mit szervezzek ennek a milliomos bájgúnárnak az esküvőjére? Pókertortát? Mert az ugyebár még az eddig történtekhez képest is meghitt. Ki fogunk futni a szervezéssel az időből, emellett most nyugodtan dolgozhatnék és letárgyalnám az egészet Clyde-al. Úgy érzem ez csak időpazarlás.
Végszóra elindult a játék, Ivan pedig mint aki se hal, se lát.
Eléggé feltűnő lett nekem, hogy a mellette ülő nő, akit én simán elneveztem szemfényvesztőnek a sok pislogása miatt. Valahogy mintha közel állna hozzá, talán még hasonlítanak is egy kicsit. Nem volt szimpatikus, szinte azonnal vitába keveredett Rob-bal. Elég butuska lány.
- Ó, hogy ugráljam össze az ágyadat! - emelte fel a hangját szemfényvesztő, mire egy erősen elfojtott nevetés hallatszott el tőlem. Nem tudtam visszatartani, borzasztóan vicces volt, hogy egy ilyen óvodás "beszólásnak" sem nevezhető visszavágást alkalmazott. Azonban a mosolyom rögtön lehervad ahogy észreveszem Ivan dühös tekintetét. Ne már.