2. Fejezet

ajánlott zene: The curse

- Esetleg egy kicsit később nem lenne jó? - kérdeztem kellemetlenül, hiszen már borzasztóan zavart, hogy Ivan folyton rajtam tartja a szemét. Őszintén bevallom, hogy nagyon sok férfi megtetszett már nekem a munkám során, de neki van valami borzasztóan dögös kisugárzása ami egyszerűen ellenállhatatlan. Nem tehetek róla, ilyen vagyok.
- Mi szeptemberben elutazunk, úgyhogy csak augusztus végén jó. - vázolta fel a helyzetet Clyde. Ha jól emlékszem így hívják, mivel nem igazán figyeltem a nevekre, jobban lekötött ez a félisten, aki most épp velem szemben ül. A mellette ülő nőcske lenéző pillantásokkal ajándékozott meg engem. Hát nem csodás? Enyém a megtiszteltetés. Csak azt nem tudom, hogy most felrúgjam őt, vagy elesik magától? Sokak iránt érzek így, nem kell aggódni.
- Rendben, akkor majd valahogy megoldjuk. - vettem ölembe a noteszemet és felírkálltam a nevüket meg egy szerintem elfogadható dátumot - Augusztus 27.-éhez mit szólnak? - pillantottam rájuk érdeklődően. Kicsit úgy néztem ki, mint aki életében először csinál ilyesmit.
- Szerintem a tegeződés mindenkinek kényelmesebb lenne. - mosolygott rám Ivan. Hogy lehet valaki ennyire szívdöglesztő? Agatha állj le!
- Rendben, szóval mit szóltok a 27.-éhez? -  kérdeztem ismét, arra várva, hogy újból ő fog válaszolni, de egy nyikorgó hang hesegette el a rózsaszín felhőket előlem.
- Igen, az jó lesz. Ugye drágám? - mosolygott az említettre, miközben a hátát simogatta. Jézusom, ennek hogy lehet bedőlni? Ez annyira gyerekes. Felnőtt emberek vagyunk, miért nem viselkedünk is úgy?
- Tökéletes. - mosolygott vissza rá félistenünk. Ezek tényleg szerelmesek.
- Nos, az a probléma, hogy én ilyenkor már nem dolgozom - néztem a karórámra - esetleg visszajönnétek holnap reggel? Úgy nyolc körül. - tájékoztattam őket, talán túl kedvesen.
- Nem gond, akkor visszajövünk. - szólalt meg Ivan, mielőtt még menyasszonya kinyithatta volna a száját. Annak a nőnek egyszer kiütöm a fejét a fülei közül.
- Renden akkor mi megyünk. - pattant fel Clyde és húzta felfelé vőlegényét is. Hát ha olyan messze lakna, mint amilyen hülye, sosem érne haza.
Egy mosoly keretében kikísértem őket, majd visszatrappoltam az irodámba. Ez meg mi a fene volt? Holnap visszajönnek? Azt hiszem én holnap sajnos náthás leszek.
Ez az Ivan nevű fickó teljesen megőrjít. Még a vak is látná, hogy szerelmes a párjába, nekem pedig pont ezért van bűntudatom. Én sosem tudtam nem kimutatni ha tetszik nekem valaki, épp ezért fogalmam sincs mit fogok csinálni holnap.
Talán kicsit már túlléptem a hatáskörömön, nagyravágyó lettem. Mit képzelgek én itt más vőlegényéről? Én nem ilyen vagyok. Tény, hogy a "minden második jóképű férfit magamnak akarom" csoportot erősítem. De ő egy nős embernek számít. Erre még gondolni is bűn. Ki kellene ábrándulnom belőle hiszen ebben a másfél hónapban rengeteget fogom még látni őt. Ezzel a munkámat is veszélyeztetem.
Sokan meséltek nekem már arról, hogy az életben biztos lesz legalább egy olyan férfi akihez első látás után vonzódni fogsz. Nekem nem egy, hanem rengeteg ilyen férfi volt. De még egy iránt sem éreztem azt, hogy meg kellene ismernem. Nem volt meg az összhang, a szimpátia. Ivan iránt pedig megvan, s ez nagyon idegesít. Teljes ellentéte az eddigi férfi kalandjaimnak. Igen, egy igazi szipirtyó vagyok aki csak játszik a fiúkkal. Az öcsém csak sarkinak nevez, szégyell bemutatni a barátainak. Nem hiszem, hogy van joga így hívni engem, mert én nem érzem azt bűnnek, hogy egyszerűen nem tudok kötődni. Nekem nem megy.

A ház ajtaján belépve, lerugdostam magamról a cipőmet, majd az öcsém szobájához vettem az irányzatot. Amint benyitottam azonnal felugrott az ágyából és elém sietett.
- Na hoztál kaját? - tette össze két kezét és a nálam lévő zacskót fürkészte. Én azt hozzá vágtam, majd lepattantam az íróasztal előtt lévő forgószékbe.
- Emlékszel még tavaly nyárról Mr. Hassan-ra? - kérdeztem Gino-t, kissé hezitálva.
- Persze, mi van vele? - válaszolt kérdéssel, miközben tömte magát.
- Ma eljött hozzám az öccse. - haraptam be a szám szélét félve, mivel tudja ha valakiről beszélek neki, akkor az tetszik nekem. Amint meghallotta ezeket a szavakat, a szájában lévő étel visszaesett a karton tányérba és meredten nézett rám. Elég undorító volt.
- Viccelsz ugye? Vele még én is összejönnék. - nevette el magát. Nem értem honnan ismeri, de ha jóban vannak nekem végem, hisz a testvérem eléggé nagyszájú.
- Öhm, nekem még van pár elintéznivalóm. - siettem ki a szobából kellemetlenül, de félúton visszafordultam hozzá - Figyelj holnap ismét eljönnek hozzám. Vegyek fel valami szexit? Mondjuk azt a fekete csipkés ruhát? Abban intelligensek tűnök. - magyaráztam neki mire felnevetett.
- Abban a ruhában úgy kívánlak, mint mókus az erdőtüzet. - nevetett tovább hátra dőlve az ágyon, hasát fogva. Paraszt.
Az ajtót becsapva magam után, hagytam el a házat. Leültem a tornácon lévő hintaszékbe és gondolkozni kezdtem. Mennyivel jobb lenne az élet férfiak nélkül? Lássuk csak. Engem nem neveznének rosszvérűnek, nem kellene egy ilyen lehangoló munkát végeznem. Kevesebb öngyilkos meg depressziós tinik lennének. Nekem nem kellene most ezen gondolkoznom, nem kellene diétáznom, meg sportolnom. A férfiak nélkül a világ teli lenne boldog, kövér nőkkel. Ez így lenne rendjén. Mostanában egyre hülyébb gondolataim vannak.

Helló mindenkinek! Csak szeretném megköszönni a kommenteket amiket írtok nekem, mivel borzasztóan boldoggá tesztek vele! Úgy szintén azt is köszönöm, hogy már !19!  feliratkozóm van! Erre sosem gondoltam volna! Eszméletlen! Oldalt a menüsorban lehet szavazni, a számodra legszimpatikusabb szereplőre. Akire a legtöbb szavazat érkezik, azzal lesz majd egy külön rész (az ő szemszögéből) További szép napot!